Korábbi események

Masami Saionji, Ervin László, Bente Milton, Hiro Saionji. 

A Huszonegynél a Budapest Club felnőtt pillangó lett. 1993 -ban szárnyait csapkodta, amikor első tiszteletbeli tagjaival, Mihail Gorbacsovval, Peter Usztinovval, Yehudi Menuhinnal és a Dalai Lámával bolygó -tudatosságot kért. Ezt úgy határoztuk meg, mint „az emberiség létfontosságú egymásrautaltságának és alapvető egységének ismerete, valamint érzése, és az ezzel járó etika és éthosz tudatos elfogadása”. Akkor ez az ötlet ezoterikusnak tűnt: megelőzte korát. Az általa létrehozott apró áram azonban magot alkotott: a globálisan gondolkodó emberek nagy része ma már felismeri, hogy az a fajta tudat, amely birtokunkban van, döntő tényező abban a világban, amelyet jó lelkiismerettel hagyhatunk gyermekeinknek.  

​

Huszonegy évvel később elérkezett az új szakasz pillanata ennek a pillangónak a repülésében. Globális agytrösztként gondolkodtunk és beszéltünk, most pedig járnunk kell-vagy repülnünk kell. Bolygótudattal kell szembenéznünk a fenntartható bolygó létrehozásának kihívásával. Nem tudjuk egyedül létrehozni, és senki sem. De együtt meg tudjuk teremteni. Repülésünk következő szakasza, hogy összehozzuk a bolygó -tudat etikájával és szellemiségével rendelkező embereket, hogy együtt gondolkodjanak és együtt cselekedjenek annak érdekében, hogy ezen a bolygón minden nő, férfi és gyermek méltósággal és jólétben élhessen ez minden ember születési joga a földön. 

Szeretnénk egy agytrösztből cselekvési tankká fejlődni: olyan platformmá, amelyhez az emberek és szervezetek csatlakozhatnak, ha elő akarják mozdítani az etikus és felelősségteljes világ felé való elmozdulást. Most összehívjuk tagjainkat, partnereinket és munkatársainkat, hogy megbirkózzanak ezzel az ambiciózus, de teljesen szükséges és rendkívül sürgős feladattal.

Einstein azt mondta, hogy nem remélhetjük, hogy korunk kritikus problémáit ugyanazzal a gondolkodással oldjuk meg, mint amilyeneket az adott. Új gondolkodásra van szükségünk a problémáink megoldásához. Nincs jobb vagy fontosabb oka annak, hogy összehívjuk a mai világ néhány gondolatvezetőjét, mint megvitatni a szükséges gondolkodást. Milyen gondolkodásra van szükségünk?

A kérdésre adott válasz összetett, és ennek megvitatása nem csak egy fórumot, hanem a világkiállítás összes fórumát is megtöltené. Ha egyetlen kérdéscsoportot kell választanunk, amelyet ezen a globális eseményen egyetlen nap alatt meg kell vitatnunk; az alapokra kell koncentrálnunk. Úgy véljük, hogy az alapvető kérdés a cselekvések, valamint a cselekvésekhez szükséges etika és gondolkodásmód felfedezése, hogy lehetővé tegyük az emberek számára a jobb világ megteremtését; világot teremteni, amely egyszerre fenntartható és humánus. Mert a mai világ sem az egyik, sem a másik.

​

A fenntarthatóság bizonyos fokának elérése talán a legfontosabb és legsürgetőbb kihívás, amellyel ezen a bolygón szembesülünk. Napról napra nyilvánvalóbbá válik, hogy ha folytatjuk az elmúlt évtizedekben követett irányunkat, világunk egyre kritikusabb válságoknak lesz kitéve. Hétmilliárd ember nem élhet ezen a Földön a fizikai és szellemi jóllétével, ha nem változtatunk irányon. Ha nem így teszünk, továbbra is rontjuk a természetes egyensúlyt, amelytől az emberi élet és minden élet függ, és növekvő feszültségeket és feszültségeket teremtünk az emberek és a társadalmak számára. A bolygó sokat vitatott „teherbíró képessége” kérdéses-az a képesség, hogy az emberi család minden embere békében és jólétben élhessen.

​

A béke és a jólét fenntartható világának megteremtése nem quixotikus küldetés. A bolygó jól el van látva fizikai és biológiai erőforrásokkal, és a nap gazdag energiaáramában fürdik. Rendelkezünk olyan technológiákkal, amelyekkel anyagi és energiaforrásainkat emberi célokra hasznosíthatjuk; rendelkezünk erőforrásokkal és know-how-val, hogy fenntartható és humánus világot hozzunk létre. A kérdés az, hogy van -e bölcsességünk és akaratunk ahhoz, hogy megteremtsük. Ez döntő kérdés az emberiség és a bolygó minden élete számára. Az idő megmutatja, hogyan válaszolunk rá, de nincs luxusunk arra várni, hogy az idő megmondja. Saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat.

​

Napról napra egyre többen ébrednek rá, hogy humánus és fenntartható világot kell létrehozni, és megkérdezik, hogyan tudnának létrehozni. Erre a kérdésre válaszolni kell; és okosan és késedelem nélkül válaszolt. Hogy megtaláljuk a választ, vagy legalábbis a válasz alapvető elemeit, ezért hívtuk össze a Fórumra a kortárs világ néhány kiemelkedő gondolatvezetőjét. Az Expo 2015 Világkiállítás, amelynek célja a „A bolygó etetése”, a megfelelő helyszín arra, hogy választ keressünk korunk e legfontosabb kérdésére, és felhívjuk az összes itt összegyűlt ember - felelős emberek - figyelmét. aggódnak életünk és jövőnk miatt, és szeretnénk biztosítani, hogy valóban és hatékonyan törődjünk az emberekkel és a bolygóval.

Van egy jól ismert mondás Franciaországban, miszerint a franciák és ezen a konfliktusok által sújtott bolygón minden ember jól járna, ha a szívükre vennék.  Tout comprendre c'est tout pardonner.  Mindent megérteni annyit jelent, mint mindent megbocsátani. Megérteni annyi, mint megbocsátani. Megbocsátható -e több száz ártatlan ember megölése? Van egy érzelmi, bélreakció, amely azt mondja, hogy nem, ez megbocsáthatatlan. Mégis van egy másik válasz, amely azt mondja, hogy ha megértjük, miért történnek ezek a gyilkos események, akkor megbocsáthatunk nekik. Megbocsátani nem engedni, sem elfelejteni, hanem megtanulni legyőzni és végső soron megszüntetni őket.

​

Megérthetjük -e, miért történtek a párizsi támadások; nem pusztán gazdasági, politikai és vallási konfliktusokként értjük, hanem a kortárs világban való közös létünk természetéből fakadóan? Próbáljunk meg mélyebb megértést. Tekintsük magunkat egy család - az Emberi Család - tagjainak. Ebben a családban nincsenek „mások”, csak „mi”. Gondoljunk tehát a mai család helyzetére. Olyan faj vagyunk, amely az önindító önpusztítás és talán a kihalás szélén áll, és megöljük egymást olyan célok elérése érdekében, amelyek nem változtatják meg azt az irányt, amelyen találjuk magunkat. Természetesen óriási jéghegynek ütközünk, miközben kiváltságos pozícióért harcolunk a Titanic fedélzetén.

​

Nevezhetjük a Földet Titanic nevű űrhajónak, és előtte a Jéghegynek  Klímaváltozás.  Ha a hajónk nem változtat irányt, az előttünk álló ütközés lehetetlenné teszi mind a 7,4 milliárd ember túlélését. Csak néhányan képesek túlélni, és nem mindenki? Nem szabadítanánk fel azt a fajta konfliktust és erőszakot, amelynek mai támadása tragikus, de korlátozott előérzet? Hány milliónak vagy milliárdnak kellene eltűnnie a Föld színéről, hogy éljünk? És lenne egyáltalán „mi többünk”? Elpusztíthatjuk a Föld minden magasabb életformájának feltételeit, és ha a bolygó felmelegszik és száraz lesz, mint egy sivatag - mint a Mars ma -, a létezés esélyeit minden magasabb életformára kizárják.

​

Előre is hívhatjuk a Jéghegyet  Globális bontás. Komoly és gyorsan növekvő egzisztenciális problémák állnak előttünk a kedvezőtlenül és talán katasztrofálisan megváltozott éghajlat fenyegetése mellett. Néhányunknak nagy vagyona és hatalma van, míg a legtöbben rettenetesen szegények és tehetetlenek. A kevésbé kiváltságosak közülünk egyre frusztráltabbak, és néhányan magasabb küldetésre hivatkoznak, hogy igazolják a jobb életért vagy a puszta létért folytatott erőszakos küzdelmet.

​

Az erőszakos konfliktusok és a gyilkos cselekedetek azonban téves, terméketlen és rossz válasz a mai problémákra. Ennek világosnak kell lennie, de azt is tisztázni kell, hogy a mai problémákra adott válasz nem lehet többé azonos. Mit tenne értünk, ha bosszút állnánk, és terrorral, erőszakkal erőszakkal válaszolnánk a terrorra, ahogy néhány politikai és katonai vezetőnk szeretné? Csak nem siettetnénk bolygó űrhajónk találkozását az előttünk álló kettős jégheggyel? A mai világot még mindig háborúk és fegyveres konfliktusok uralják. A kombinált közvetlen  A világ nemzetállamai katonai kiadásai 2014-ben több mint 1,776 billió dollárt tettek ki, és a folyamatos háborúk és a közel-keleti hatalmas emberveszteségek generálták az ISIS élén álló mozgalmat, valamint a szíriai menekültek válságát, amely mára Európát is magával ragadta. más kontinenseken. 

​

A nagyhatalmak több támadással, háborúval és erőszakkal adott válasza nem csökkenti vagy megszünteti ezeket a fenyegetéseket. Éppen ellenkezőleg. Ez csak súlyosbítja az erőszak növekvő körforgását, és kiterjeszti a konfliktusok színházát világszerte. A megbocsátás jobb válasz. Ez nem azt jelenti, hogy a status quo mellett kell maradni, és nem kell tenni annak megváltoztatása érdekében. Úgy kell eljárni, mint egy feltehetően intelligens faj egy kölcsönösen függő és súlyosan veszélyeztetett bolygón: empátiával és belátással, közös látásmóddal és közös elhatározással. Vagy együtt fogunk lógni megértéssel és szolidaritással, vagy külön lógunk gúnyolódásunkkal és bosszúval.

​

A mai világban folyamatosan kirobbannak a konfliktusok: folyamatosan harcolunk egymás között. Konfliktusaink egy része komoly erőszakot idéz elő, és ennek következményei a Föld színére terjednek. Mások belevágnak a konfliktusokba, azzal a szándékkal, hogy segítsenek egyes frakcióknak legyőzni a többieket. Akiket ezek a beavatkozások fenyegetnek, mindent megtesznek, hogy megállítsák őket. Nem haboznak minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználni e cél eléréséhez, beleértve a téves, de még mindig hatékony fanatizmust. Pedig ezek az emberek nem az ördög, és nem is tiszta gonoszok. Az embercsalád kétségbeesett tagjai, akiknek családérzetét túlterhelte undorító állapotuk. Ami a családtudat elvesztését illeti, nem különböznek azoktól, akik fegyverrel hadonászva és pusztító erejükkel hadakozva indulunk a harcba.

​

Ha továbbra is segítünk néhányunknak néhányunkkal szemben, csak tovább súlyosbítja a konfliktusokat és tovább terjeszti a harcokat. Ez eltereli a figyelmünket attól, hogy felismerjük, hogy a harc, amiben részt veszünk, a Titanic fedélzetén folyik - és hogy kettős jéghegy van előttünk. Mit tegyünk? Ha a bosszút választjuk a továbblépés módjául, a jövőbeli régészek, akik egy másik bolygóról látogatnak, felfedezik, hogy valaha volt egy civilizáció a Földön, de az eltűnt, amikor a lakosok életveszélyessé tették a bolygót. Nem tudják, hogy a lakók felismerték -e a problémát, és megpróbáltak -e irányt változtatni, amíg tudtak. Nekünk, e bolygó lakóinak fel kell ébrednünk, és más irányt kell irányítanunk. A megértésen alapuló kommunikáció, szem helyett szemért és fogért fogért a tanfolyam. Meg kell próbálnunk, mielőtt problémáink eluralkodnának rajtunk.

​

Párizs egy „majdnem” (még ha sajnos nem is teljesen) példátlan erőszakos cselekmény helyszínévé vált. Hamarosan ez lesz a helyszíne egy újabb, és ezúttal példátlan eseménynek: a világ vezetőinek azon kísérletére, hogy összegyűljenek, hogy életben tartsák és virágozzák az emberiséget a bolygón:  Az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási konferenciája,  COP 21, Párizsban lesz  November 30 -tól december 11 -ig. 

Emlékezzünk Párizsra, mint arra a helyre, ahol megszületett az elhatározás az élet és a civilizáció fenntartása érdekében a Földön, és nem ott, ahol ez az elhatározás szertefoszlott, mielőtt még megszülethetett volna.

A két kijelentés közül az első a párizsi támadásokra való felelősségteljes reagálásról és az elvégzendő tanfolyamról.